Gyakran ismételt kérdések

Összegyűjtöttem mindazokat a kérdéseket, amelyek minden kényszerbeteget foglalkoztatnak.

Lehetséges, hogy te magad is feltetted már az alábbi kérdéseket?

1. Mi az obszesszív-kompulzív zavar, más nevén kényszerbetegség (rövidítve OCD)?

Az obszesszív-kompulzív zavar (angolul obsessive compulsive disorder) egy mentális rendellenesség, amelyben az egyén állandóan visszatérő, zavaró, ,,betolakodó” gondolatokat tapasztal. Ezektől képtelen megszabadulni, azaz obszesszióvá válnak. Kompulziók alatt mindazokat a fizikai (kézmosás, törölgetés, tisztítás, tárgyak szimmetrikus elhelyezése, küszöb bizonyos módon történő átlépése, ajtó bizonyos módon történő zárása vagy nyitása, ellenőrizgetés stb.) vagy mentális (számolgatás, gondolatok elnyomása, bizonyos szavak kerülése beszéd közben, bizonyos szavak ismételgetése) cselekvéseket értjük, amelyek által az egyén megpróbál megszabadulni szorongása tárgyától és kontrollt gyakorolni fölötte.

2. Mire irányulnak az obszessziók?

A külső szemlélő számára nem mindig egyértelmű, hogy mi is képezi a kényszerbeteg személy rögeszméjének, megszállotságának a tárgyát. Pl. a szimmetriára törekvő személy rögeszméjének tárgya lehet önmaga vagy szerettei egészsége, illetve egészségének megóvása valamilyen betegségtől vagy rossz dologtól, de előfordulhat az is, hogy saját gondolataitól undorodva vagy félve a szimmetria és tökéletes cselekvések által igyekszik semlegesíteni az oda nem illő, tökéletlen gondolatokat, nyomatékosítani önmagáról megformált ideális képét. Fontos tehát megvizsgálni a kényszercselekvések mélyen húzódó motivációit ahhoz, hogy pontos képet kaphassunk önmagunk vagy szerettünk legbelső félelmeiről, nyugtalanságának és szorongásának okáról.

3. Mit jelentenek a gondolataim?

A gondolataink csupán agyunk kirakósai. Megszületésünktől kezdve megszámlálhatatlan hatás és tapasztalat ér bennünket akár közvetlen környezetünk, akár a média, könyvek vagy tanulmányaink által. Agyunk ezeket elraktározza és a legkülönfélébb módokon tárja elénk akkor, ha szükségünk van rá (pl. kreatív tevékenység során) de akkor is, ha nem kérjük ezeket (pl. családi ebéd vagy egy kellemes séta alkalmával).

4. Akkor a gondolataim tényleg semmit nem jelentenek rám nézve?

Valamit azért mégis – elárulják azt, hogy egy adott személy az élet mely területein és az élet mely valóságaival szemben tanúsít ellenállást vagy hol vannak téves értelmezései adott dolgokkal kapcsolatosan. Rendszerint az egyén által elképzelt és vágyott valóság és az élet tényleges valósága (testünkről, gondolatainkról, a biológiánk működéséről) ütközési pontja mentén figyelhetjük meg a kényszeres viselkedés kialakulását. és az így létrejött belső konfliktus szorongáshoz vezet, amelynek során az adott személy vágyainak és szemléletmódjának felülvizsgálása helyett (amelyek ugye szubjektívek) testének (gondolatainak) működését kezdi erőszakkal irányítása alá vonni. Gyakran találkoztam olyan kényszerbeteg édesanyákkal, akik terhességük és a baba várása alatt álomszerű magasságokba juttatták az anyaság képét. Elképzeléseik az anyaság csodálatos megéléséről egy adott ponton túl szörnyeteggé (egy igazán édes és csodálatos érzést adó szörnyeteggé) nőtték ki magukat, amelyek tehetetlenül, dühösen és elutasítással reagáltak az agyuk kis kirakósaira, amelyek nem illeszkedtek ebbe a világba.

5. Miért tér vissza újra és újra a nemkívánt gondolat?

Amint egy gondolatot megbélyegzel – mondván, hogy NEM LEHET a világod, az ÉN-ed része – attól a pillanattól kezdve agyad figyelni kezdi az adott gondolatot, hogy kizárja a világomdból. Ezzel egy végtelen és kínzó játék veszi kezdetét, amely során úgy érezheted, hogy az agyad szinte keresi a nemkívánatos gondolatokat.

6. …és miért ennyira valóságos?

Agyunk nem képes különbséget tenni képzelet és valóság között. Ha elképzelem, hogy a sötétben sétálva valaki követ, akkor elkezd hevesebben verni a szívem. Ugyanígy, ha elképzelem, hogy valamihez hozzaérve ,,olyan”, mocskos lettem vagy undorító, gusztustalan lett ezáltal valami és azt, hogy hogyan megy át egyik helyről a másikra, ezzel át is élem mindezt, agyam pedig valóságosan leképez mindent érzések formájában is. Az ijedtségünket úgy értelmezzük (tévesen), mint egy felismerést azaz, mintha arra ébrednénk rá, hogy ,,Úristen, én képes vagyok ilyet tenni!” ,,Úristen, minden gusztustalan, mocskos lesz (esetleg én vagyok az a gondolataim miatt) és így kell léteznem. A felismerés részben helyes, de nem úgy ahogyan mi gondoljuk. Erről bővebben a A kényszerbetegség leküzdése – A belső konfliktus feloldása című cikkben írtam, amelynek megértése kulcsfontosságú a gyógyuláshoz.

7. Most már érthető, hogy miért tér vissza – de akkor mi a megoldás?

Röviden – abba kell hagynunk a gondolat minősítését és az így leadott érzelmi reakciót, amely megerősíti agyunkban a hibás körforgást. Ennek bekövetkeztét azonban ne várjuk karba tett kézzel – a mi feladatunk a megfelelő módon alakítani szemléletmódunkon, idealisztikus világunkon, ígényeinken. Mindezekhez bőséges információt és útmutatót biztosítunk előfizetőink számára a www.ocdsarok.com oldalán cikkek, videók, könyvajánlók és podcastek formájában.

8. Miben, hogyan és mennyire segít az ERP (expozíció és válaszmegelőzés) terápia?

Az ERP terápia arra törekszik, hogy az obszesszív kompulzív zavarban szenvedő személyt fokozatosan kitegye félelme tárgyának – a legkiseb félelmet kiváltó tényezőtől a legnagyobb felé haladva. Ennek célja az, hogy a kényszerbeteg személy agyában fokozatosan újraíródjanak a normalitás határai – amelyek a kényszerbetegség során nagyon szubjektívvá váltak – és hozzaszokjon ezekhez az egészséges – már élhető – határokhoz. Mindez természetesen hatalmas szorongással jár, ugyanis az adott személynek meg kell engednie legnagyobb félelmeit, hogy bekövetkezzenek vagy legalábbis úgy érezheti, hogy már nem óvja meg önmagát/szeretteit a veszélytől. Szakemberekkel beszélgetve kiderül, hogy az ERP terápia valóban segíthet az egyénnek visszatérni egy sokkal elviselhetőbb és élhetőbb élethez, azonban ha mély változást akarunk elérni és átszakítani az utolsó gátakat is, akkor szembe kell néznünk legmélyebb félelmeinkkel és meg kell vizsgálnunk ezeket.

9. Mire cserélhetem az OCD biztonságát, hogy mély és tartós nyugalomra leljek?

Az obszesszív-kompulzív zavar – bármennyire is tagadjuk vagy épp az OCD ijesztget minket azzal, hogy ha beszélünk róla vagy nem tiszteljük szentségét, akkor következményei lesznek – valójában sosem segített minket az élet nagy kérdéseiben és bizonytalanságaiban. Szolgájává tett csupán, mint a jósnő, aki megjövendöli, hogy valami szörnyűség fog bekövetkezni életünkbe és csak akkor háríthatjuk el, ha hetente visszamegyünk és fizetünk neki. A kényszerbetegség adta nyugalomnak is így fizetünk – az időnkkel és kapcsolatainkkal – miközben a rabjává válunk. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, akiknek első óvodai napjukon – amikor bizonytalanságot, kételyt és szorongást éreznek – egy plüssállatot adunk, amely majd mindentől megvédi. Nem fogja – ám ha ő ezt elhiszi megnyugszik és amikor el akarjuk venni tőle már nem adja, hiszen ennek tulajdonítja biztonságát. A valóság az, hogy képességei révén boldogul és néha igenis szenvedni fog – ahogyan az élet sem tökéletesen, tisztán és teljes morális szentségben létezik, hanem valós mivoltában: mocskosan, tökéletlenül. Az első lépés ezek tudatosítása és az egészséges határok visszaállítása először fejben majd a fizikai valóságunkban is. A helyes szemléletmód kialakításában nagy segítségünkre lehetnek akár különböző filozófiai nézetek, filmek, könyvek és minden olyan tartalom, amely nem szélsőségekben mutatja be az embert és az életet, hanem árnyaltabb és valóságosabb képet tár elénk. Szubjektív világképünket – amelyben az obszesszív-kompulzív zavar gyökeret vert – passzívan, tudattalanul vettük magunkhoz, miközben felnőttünk. Most, felnőttként – ahelyett, hogy vakon követjük a kialakult perspektíváinkat – ideje megvizsgálni ezeket és tudatosan olyanokra cserélni, amelyek jobban szolgálnak minket és megfelelnek a valóságnak. Az OCDsarok tartalmai ebben nyújtanak segítséget – az átalakuláshoz, hogy a biztonságos gubóból kilépve szárnyalni tudjunk. Kitartást és jó átalakulást kívánunk!

10. Miért szükséges az előfizetés a tartalmak eléréséhez?

Az OCDsarok mögött egy folyamatosan bővülő csapat áll. E csapat munkájának eredményeként tudjuk biztosítani azt, hogy minőségi tartalmak jussanak el hozzátok, amelyek valóban segítenek előrelépést elérni és hozzajárulni a kényszerbetegség leküzdéséhez. Élő és online előadásokat szervezünk, igyekszünk megkeresni a legjobb vendégeket podcastünkbe és pszichológusokkal működünk együtt. Az oldal üzemeltetése szintén magával von bizonyos költsésgeket. Célunk a legjobb elérhető szolgáltatást nyújtani a kényszerbetegek és szeretteik számára. Előfizetéseddel – ami egy konzultáció töredékébe kerül – nem csupán a saját gyógyulásodba fektetsz, hanem támogatod munkánkat is és ezzel több tízezer kényszerbeteg életminőségének javulását.