Az aggódás része mindannyiunk életének. Nincs ebben semmi különös. Bár az aggódás megtapasztalása univerzális, mégis tekinthetjük egyfajta betolakodó, intrúzív gondolatnak, amely elvonja figyelmünket és amelytől gyakran képtelenek vagyunk szabadulni. Az aggódásnak ugyanis kétféle formája létezik: produktív és toxikus aggódás.
A produktív aggódás magába foglalja egy megoldás megtalálását, amely révén megszüntetjük a szorongás állapotát. Képzeljük el, hogy kocsival tartunk valahova, amikor a műszerfalra pillantva észrevesszük, hogy fogytán az üzemanyag. Aggódni kezdünk, hogy nem érjük el a célállomást, ezért kigondoljuk, hogy hol tudnánk mihamarabb újratölteni.
A toxikus aggódás esetében egy olyan problémáról beszélünk, amely rendszerint a ,,Mi lesz, ha…?” kérdéssel kezdődik és egy egész sor megoldást és forgatókönyvet találunk ki a szorongást csökkentésére, igyekezve mindennel számolni és mindenre felkészülni. Mikor már épp megnyugodnánk, megjelenik egy újabb ,,Mi lesz, ha…?” kérdés és a folyamat kezdődik előlről.
Fontos tudatosítanunk, hogy ezekben az esetekben az aggódás tárgya vajmi keveset számít. A probléma gyökere sokkal mélyebben van, ezért nem tudunk soha a végére érni. Az élet kiszámíthatatlanságával és kontrollálhatatlanságával való szembenállásból születnek meg ezek a toxikus aggódást tápláló kérdések. Olyasmit próbálunk megoldani és olyasmire igyekszünk felkészülni, amire nem lehet. Más megfogalmazásban olyan területen próbálunk harcot vívni és csatát nyerni, ahol az elfogadás gyakorlása mellett kellene elközeleződnünk.
Ilyen témák lehetnek pl. az anyagi helyzetből fakadó aggódás, baráti kapcsolatokat érintő aggodalmak, időmenedzsmentre irányuló szorongás vagy ritka és súlyos betegségek miatt való aggódás. Ezek mindegyike esetén elmondható, hogy nagyon könnyű az egyén számára, hogy aggodalmait racionalizálja és azt mondja ,,Természetes, hogy emiatt aggódom. Ez mindenki számára fontos lenne.” Természetesen ez a kijelentés helytálló, azonban – ahogyan az a kényszerbetegség esetén megfigyelhető – az aggódással töltött idő és az egyénre gyakorolt hatása az, ami meghatározza, hogy patológiás állapotról beszélünk-e.
Ahogyan más OCD-témák esetén, úgy itt is megfigyelhető, hogy az egyén képtelen kitenni az ELÉG táblát egy adott ponton és onnan rábízni magát a történésekre. Elmondhatjuk, hogy az aggódást ezekben a helyzetekben az emberi agy úgy értelmezi, hogy ,,teszünk valamit.” Ugyanúgy, ahogyan pl. a mágikus kényszercselekvések során is az egyén tesz valamit, mert nem bírja elfogadni az élet szabta korlátokat és határokat. A kényszeresen aggódó személy számára az aggódás egyenlő azzal, hogy nem ül tétlenül és várja bekövetkezni a katasztrófát.
A toxikus aggódásnak három fajtáját különböztetjük meg: egy témára irányuló aggódás, több témára irányuló és kiterjedő aggódás, illetve meta-aggódás (aggódás az aggódás miatt)
- Egy témára irányuló aggódás
Néha egyetlen visszatérő téma áll aggodalmaink középpontjában. Ilyen lehet a gyerekeink miatti állandó aggodás. Aggódunk azért, hogy biztonságban elérjen az iskolabuszhoz, majd azért, hogy a busz ne balesetezzen. Ha köhög, akkor aggódunk, hogy nem-e asztmás, sportolni nem engedjük, mert megsérülhet és így tovább.
2. Több témára is kiterjedő aggódás
Aggodalmaink sokszor kreatívan terjedhetnek át egyik dologról a másikra. ,,Aggódom, hogy a karomon levő anyajegy valójában egy melanóma. Közben a férjemnek várjuk az vizsgálatok eredményeit és aggódom, hogy minden rendben lesz-e. A lányom pedig most kapta meg a jogosítványát és egyedül fog vezetni.”
Több témát érintő aggodalmak esetén egy egész sor katasztrófa láncolata jelenik meg a szemeid előtt, amelyeket nem tudsz kizárni tudatodból.
3. Meta-aggodalmak (aggódás az aggódás miatt)
Ebben az esetben az adott személy amiatt aggódik, hogy a sok aggódás tönkreteszi az egészségét vagy egy nemkívánatos személlyé teszi őt a barátai vagy családja számára. Aggódhatunk pl. amiatt, hogy a sok stressz cukorbetegséget vagy szívproblémát okoz vagy akár amiatt, hogy nem fogunk tudni elaludni az idegeskedés miatt és másnap nem tudunk teljesíteni a munkában. Gyakori OCD-téma a skizofréniától való rettegés, amelyet – teljesen hibásan – összekapcsol az adott személy az aggódással. ,,A tény, hogy nem tudom abbahagyni az aggódást és irányítani a gondolataimat oda vezethet, hogy egy napon elveszítem önmagam és skizofrén leszek.”
A fennt bemutatott aggódásfajták mindegyikében az a közös, hogy gyökerüknél a legtöbb esetben az élet kontrollálhatatlanságából és kiszámíthatatlanságából fakadó szorongás áll. Irvin Yalom az Egzisztenciális pszichoterápia című művében rámutatott, hogy a megfoghatatlan szorongás mindig arra törekszik, hogy egy megfogható félelemmé váljon, amely ellen harcba tudok indulni. Ha nem tudom elfogadni, hogy képtelenség mindentől megóvni a gyerekem és meg kell engednem, hogy bármi megtörténjen, akkor a kényszerbetegségre jellemző módon, ,,Hogyan történhet katasztrófa?” módban kezd el működni az agyam. Ebben a működési módban pedig folyamatosan veszélyhelyzetek fognak feltűnni, amelyek miatt aggódnom kell és amelyek elhárítására tervet kell készítenem.
Az OCDsarok oldalán számos olyan gyakorlatot és technikát találhattok, amelyek segítenek az elfogadás elsajátításában és gyakorlásában. Ha képesek vagyunk elfogadást tanúsítani az élet természetével kapcsolatban, akkor a fennt említett működési mód szép lassan leállhat, vagy legalábbis alacsonyabb fokozatra kapcsolhat, hogy ezáltal te végre nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lehess a mindennapok során.