Mindannyian rendelkezünk bizonyos mítoszokkal az élet különböző dolgairól. Ezeknek egy részét talán sosem kérdőjelezzük meg, másokat az élet valósága rombolja porrá, míg megint másokat rákényszerülünk, hogy mi magunk romboljuk le, ha egy egészséges életet szeretnénk élni.
Ebben a cikksorozatban a gondolatokkal kapcsolatos mítoszokat fogjuk lerombolni, ezátal egy lépéssel közelebb segítve téged a szorongásmentes élethez.
Ezen mítoszok mindegyike hozzajárul ahhoz, hogy bizonyos gondolatok megragadjanak a fejedben. Mégis hiszünk bennük, annak ellenére, hogy a kutatások bizonyították ezek ellenkezőjét. Vegyük sorba ezeket!
Első mítosz: Gondolataink az irányításunk alatt állnak és képesek vagyunk őket kontrollálni
Tények: A kutatók munkája alátámasztotta, hogy legtöbb gondolatunkat nem mi irányítjuk. Bár ez elsőre meglepő lehet, mégis számos esetben élvezhetted ennek előnyeit a múltban, pl. támadt egy gondolatod – ötleted – arról, hogy mit is ajándékozz a párodnak Karácsonyra. Az írók, dalszerzők is gyakran beszélnek arról, hogy a sorok csak úgy eszükbe jutottak néha az alkotási folyamat közben. Hányszor kalandoztak el gondolataid és vitatkoztál valakivel fejben, miközben a buszhoz siettél? Hányszor szeretnél tudatosan magabiztos és pozitív lenni és azon kapod magad, hogy elárasztanak az önkritikával és aggodalommal teli gondolatok?
A mítosz miszerint kontrollálhatod gondolataid megjelenését arra ösztönöz, hogy energiád a nemkívánatos gondolatok elnyomására fordítsd és megpróbáld ezeket pozitívakkal helyettesíteni, sikertelenül.
Második mítosz: Gondolataink karakterünkről árulkodnak
Egy másik mítosz, amely azt igyekszik elhitetni, hogy gondolataink megmutatják valódi karaterünket és szándékainkat és hogy gondolataink egy mélyen húzódó sötét oldalunkat fedik fel.
Tények: Tudjuk, hogy gondolatainknak semmi köze karakterünkhöz. Karakterünket az határozza meg, hogy miként éljük életünket és mit cselekszünk vagy nem cselekszünk. A felbukkanó gondolatokat nem választjuk meg (még ha néha az ellenkezőjét is érezzük). Nem beszélhetünk karaktert meghatározó dolgokról akkor, amikor nem áll rendelkezésünkre döntési lehetőség valamivel kapcsolatban. Az ember karakterét döntései és tettei határozzák meg.
Ezeket a mítoszokat gyakran a popkultúra is felerősíti. Gondoljunk csak olyan művekre, mint a Dr. Jekyll és Mr. Hyde vagy Az ördögűző című film, amelyekben a szereplőket egy belső sötét erő irányítja. Ezek azt igyekszenek elhitetni velünk, hogy bármennyire kedves és ártatlan is legyen valaki, mélyen legbelül lehet egy sötét én-je, amely bármikor átveheti fölötte az irányítást.
Érdekes módon, ha egy barátunk vagy szerettünk esetében – aki ilyen gondolatokról mesél nekünk – nem leszünk ítélkezőek és nem rendül meg benne a bizalmunk. Elkönyveljük egy buta, kósza gondolatnak, miközben kicsit sem látjuk az illetőt szörnyetegnek vagy gonosz embernek.
Harmadik mítosz – Gondolataink a legbelső Én-ünket mutatják
Ez a mítosz azt állítja, hogy gondolataink ösvényként vezetnek Én-ünk igazi valójához, ugyanúgy, ahogyan azt is szoktuk mondani, hogy a szem a lélek tükre. Ha ezzel a mítosszal azonosulsz, akkor azt hiheted, hogy ami az elmédben megjelenik és amit érzel egy tükrőződése annak aki vagy, bárhogyan is tiltakozol ellene.
Erre a mítoszra ráerősítenek az olyan – akár közösségi médiában terjedő – idézetek is, miszerint vigyáznod kell a gondolataidra, mert azok tettekké lesznek.
Tények: A valóság az, hogy mindenkinek vannak a tiedhez hasonló gondolatai. A félelem és a vélt tét nagysága miatt nem akarod ezt elhinni, hiszen ahhoz, hogy a veszélyt elhárítsd, hinned kell benne, hogy létezik és valós.
Ha a gondolataink az Én-ünkről árulkodnának, akkor az emberek 90%-a agresszív, fura, őrült lenne. Gondolj csak a rengeteg népszerű, tabukat boncolgató erotikus könyvre vagy a horrorfilmekben megjelenő brutalitás széles skálájára. Ezeket mind teljesen normális és kreatív emberek alkották – és egy egész csapat dolgozott rajtuk – akik szabadjára engedték fantáziájukat és nem rettentek meg ezektől a dolgoktól sem.
Úgy gondolom, hogy ez remek alkalom, hogy megragadjam és ráirányítsam a figyelmet arra, hogy Én-ünknek ez az oldala ugyanúgy megismerhető és konstruktív módon beépíthető életünkbe, ahogy a fennti példák is mutatják. Erről írok többet között a Belső konfliktus feloldása című cikkben is.
Ennek a mítosznak a fennmaradása azt eredményezi, hogy önmagadra – szükségtelenül – egy gonosz és undorító emberként gondolsz és a bűntudattól és szégyentől vezérelve még erősebben próbálod elnyomni ezeket a gondolatokat.
Mindannyiunk mentális aktivitásának van olyan része, amely kívül esik mindazon, amit magunkról gondolunk és hiszünk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy olyan üzeneteket hordoznak, amelyeket fel kellene tárnunk csak azért, mert különböznek a tudatosan megélt gondolatainktól és érzéseinktől.
Forrás: Sally Winston, Martin Seif – Overcoming unwanted intrusive thoughts; A CBT-based guide to getting over frightening, obsessing, or disturbing thoughts
Cikksorozatunk további részei elérhetőek előfizetőink számára az alábbi linkeken. Előfizetéseddel támogathatod saját gyógyulásodat és munkánkat is, hogy még több kényszerbeteg embernek segíthessünk.