Sorozatunk első két részében megismerkedhettünk a limerencia jellemzőivel és azokkal a tényezőkkel – életkörülmények, archetípusok – amelyek fontos szerepet játszanak kialakulásában. Mindezek tudatában úgy érezhetjük, hogy semmilyen ráhatásunk nincs a történésekre és ennek az állapotnak az enyhítésére, megszűntetésére. Ez azonban – szerencsére – közel sincs így.
A választ – mint oly sok esetben – most is magunkban találjuk. Lucy Bain – a már említett Limerens elme című könyv szerzője – rávilágít, hogy azok a személyek, amelyek iránt erős függőséget, limerenciát alakítunk ki, énünknek egy olyan verzióját, olyan részeit keltik életre, amelyről nem is tudtuk, hogy létezhet és amelyre mindig is vágytunk, kötődési mintáink, traumáink következtében azonban sosem jutottunk el oda, hogy elég erősnek érezzük önmagunkat ezen énünk felszabadítására. Csodálattal tölt el bennünket, hogy rajongásunk tárgya mindezeknek birtokában van és mellette erősnek és bátornak érezzük magunkat, hogy mi is megvillantsuk énünk elfojtott, rejtőzködő részét. Elnyomott énünk lázadása (bűn)társra talál és a LO hatókörében, térerejében szenvedéllyel teli gyermeki énünk kel életre a maga teljességében. Ha Ő az oldalunkon van, akkor a világ egy játszótérré változik, amelyet együtt fedezhetünk fel gondtalan szabadsággal. Együtt határokat feszegetünk és falakat döntünk. Nem csoda hát, hogy a LO elutasítása, kivonódása, hidegsége ezt az egész világot és benne törékeny énünket veszélyezteti. Hiszen nélküle elveszítjük önmagunknak ezt a csodálatos részét is.
A kényszerbetegség esetében fontos, hogy ne az OCD-s spirálban vesztődjünk el, hanem kérdezzük meg magunkat: ,,Miért jött létre ez a spirál? Mi tette lehetővé? Mi hiányzott, amelyet a kényszerek szőtte világ betölteni hivatott?” A limerencia esetében ugyanez a megközelítés által léphetünk a fejlődés útjára: ,,Mit képvisel számomra rajongásom tárgya? Mi az amit ő hoz az életembe? Ki vagyok vele és hogyan tudnék ugyanaz lenni/ugyanúgy élni nélküle?”
Ha limerenciára hajlamos, neurodivergens agyműködéssel rendelkezik az ember, akkor elengedhetetlen, hogy letisztázza magában: valaki akivel romantikus kapcsolatba kerülsz NEM JELENTHET TÖBBET, mint aki ő maga.
Természetesen a kapcsolat során elkerülhetetlenül kialakul egy kötelék és bizonyos dalok, filmek, helyek a kedvelt személyt juttatják eszedbe. Azonban alapvető fontosságú, hogy ne tekints a másik emberre úgy, mint a pozitív érzéseid mágikus forrására. Ezzel ugyanis egy intenzív limerens függőségbe kerülsz, a másik személyre pedig olyan szerepet ruházol, amelyet halandó ember nem lesz képes betölteni. A LO mellett megtapasztalt szabadság és bátorság ahhoz a meggyőződéshez vezethet, miszerint nélküle képtelenek lennénk egy ilyenfajta autentikus és szabad élet megélésére, mivel előtte nem voltunk rá képesek. Az emögött húzódó miértek feltárása kulcsfontosságú egy teljesebb élet megélése szempontjából.
Mindannyiunk története más, azonban mély önelemzésnek vetve alá azt, ahogyan magunkat látjuk életünk történéseinek tükrében észre fogjuk venni, hogy mely élmények és megélések járultak hozza a limerencia megjelenéséhez. Problémás gondolkodási minták, önmagunk bizonyos részeinek elrejtése és az alacsony önbizalom mind megalapoznak ahhoz, hogy érzelmileg kiszolgáltatottá és függővé váljunk olyasvalaki iránt, aki magabiztosságot és erőt sugároz.
Mindezek tudatában sem jelenthetjük azonban ki, hogy teljes mértékben ki tudjuk zárni életünkből a limerencia megtapasztalását. Mindehhez a túlműködő dopamin- és jutalmazási rendszerünket kellene visszafogni, ami súlyos következményekkel és motivációnk elvesztésével járna. Emellett más neurotranszmitterek is szerepet játszanak az obszesszió kialakulásában. Lucy Bain elmondása szerint nagyon sokan tapasztalnak pozitív előrelépést az N-acetyl Cysteine kiegészítő használatával, amely képes áthuzalozni agyunk működését és jelentősen csökkenteni az intrúzív gondolatokat.
Mindenféle kiegészítő nélkül is elérhetjük azonban, hogy kevésbé legyünk kitéve a limerens érzésvilágnak. Mindehhez az szükséges, hogy a limerencia megjelenése nem okozzon olyan mértékű eufóriát, amely a későbbi mélységek által agóniát és öngyilkossági gondolatokat szülhet. Ha mindazt, ami rajongásunk tárgyában lenyűgöz minket felszabadítjuk önmagunkban és mindig igyekszünk önmagunk legjobb verziójaként, bátran és szabadan élni, akkor lecsökkentjük annak mértékét, ahogyan ezek a személyek hatnak ránk. Agyunk nem fog olyan hatalmas különbséget látni köztünk és az adott személy között, ezáltal nem leszünk nagy mértékben kitettek a függőség kialakulásának. A két személyiség középúton találkozik és nem fogja mágnesként vonzani egymást. Ezen Én-ünk hiányában idealizálni kezdjük a LO-t és jelentős mértékben elkezdünk igazodni és megváltozni a jelenlétében. Tetszeni fog nekünk akivé válunk – hiszen legbelül ez az énünk már régóta felszabadulni vágyott – és mindezt a LO személyének tulajdonítjuk.
Természetesen az sem megoldás – és nem is vágyunk rá – hogy olyan partnert keressünk, aki nem kelt bennünk erős érzéseket. Ahhoz, hogy a kapcsolódás ezekhez a vonzó és erős egyéniségekhez egészséges legyen és ne váljunk áldozatokká, előbb a szakadékot kell eltüntetnünk mindazokban a jellemvonásokban, amelyek számunkra oly vonzóak, bennünk azonban halványan pislákolnak csupán.
Amennyiben egy nem konvencionális, izgalmas életre vágysz merész és tűzzel teli emberek jelenlétében, akkor neked is meg kell tanulnod magabiztosan égni, így ahelyett, hogy megégetnéd magad, egy elképesztő utazásban és kalandban lehet részed.